WiFi falu

A '90-es évek végén lelkes cikkeket olvashattunk arról, hogyan sikerült az internet segítségével a világ valamelyik távol csücskében élő embereket bekapcsolni a gazdasági vérkeringésbe, az oktatásba, vagy az egészségügybe.

Azóta kiderült, hogy az internet terjedésének határai vannak, még a legfejlettebb országokban is vannak olyan, lefedetlen területek, amerre az üzleti szolgáltatóknak nem éri meg terjeszkedni.

"A szélsőséges szegénység szinte a szélsőséges izoláció szinonímája" - írta Jefferey Sachs, a Columbia Egyetemen működő Earth Institute igazgatóa. "A mobiltelefon és a vezeték nélküli internet azonban véget vet ennek az izolációnak. Ez ma a gazdasági fejlődését leginkább átalakító technológia."

1990-ben mindössze 14.000 mobil előfizetés volt Afrikában 2000-ben 16 millió. Ma 280 millió az afrikai előfizetők száma. A mobiltelefon révén jelentősen csökkent a digitális szakadék, egyes termelők közelebb kerültek a piachoz, sokaknak lehetővé vált a munkához jutás, helyi kuruzslók helyett orvost lehet hívni, vagy orvosi tanácsokat kérni...

Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a legszegényebbeknek komoly kiadást jelent a készülékek megvásárlása és üzemeltetése. A legtöbben nem beszélgetésre használják a mobilt, csak "megcsörgetésre", vagy a számlázás elindulása előtti, ingyenes "villámüzenetekre".

Tanzániában végzett kutatások szerint a megkérdezettek felével előfordult már, hogy napi szükségleteiből (élelem, ruha) kellett feláldoznia, hogy működésben tarthassa telefonját. A válaszadók 15 százalékánál is kevesebben gondolják azt, hogy a mobil költségeit igazolják az általa szerzett előnyök.

A mobiltelefon rendkívül gyors elterjedése Afrikában és más fejlődő országokban annak köszöngető, hogy mindez üzleti alapokon működik. A napi gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a legszegényebbek számára ezek az üzleti árak elviselhetetlenek.

Forrás: Closing the digital divide (Independent)